|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
magamnak, sem a többieknek nem voltam kárára bosszankodás- sal és kapkodással. És ha egyszer újra arra vetQdöm, esetleg azért, hogy egy eljövendQ termést felvásároljak vagy akármi más szándékkal, kedves emberek fogadnak majd kedvesen és jókedvqen, és dicsérhetem az eszemet, hogy annak idején nem hagytam ott Qket sietQsen, bosszúsan. Hát felejtsd el ezt, bará- tom, és ne árts magadnak a szidalmazással! Hogyha egyszer el- jön a nap, amikor úgy látod: Ez a Sziddhárta, ez kárt okoz ne- kem , csak egy szót kell szólnod, és Sziddhárta útjára megy. Ad- dig azonban legyünk örömére egymásnak. A kereskedQ arról is hasztalan igyekezett meggyQzni Sziddhártát, hogy az Q, Kámaszvámi kenyerét eszi. Sziddhárta a maga kenyerét ette, illetve még inkább mások kenyerét, min- denki kenyerét ették mind a ketten. Sziddhárta mindig elenged- te a füle mellett Kámaszvámi panaszkodását a gondjairól, már- pedig Kámaszváminak sok gondja volt. Ha olyan üzletbe fogott, amely balul is kiüthetett, ha arra lehetett számítani, hogy ve- szendQbe megy egy áruküldemény, ha úgy látszott, egy adós nem tud fizetni, Kámaszvámi hasztalan igyekezett meggyQzni üzlettársát arról, hogy most bánkódniuk, aggodalmaskodniuk kellene, homlokot ráncolni, álmatlanul gyötrQdni. Mikor Kámaszvámi egyszer azt vetette szemére, hogy mindent, amihez csak ért, tQle tanult, Sziddhárta így válaszolt: Ugyan, ne tré- fálj! TQled azt tanultam meg, mennyibe kerül egy kosár hal, és hogy mennyi kamatot kérhetek kölcsönadott pénzemre. Mind- össze ennyi a te tudományod. De gondolkodásért nem hozzád jártam iskolába, azt inkább te tanulhatnád el éntQlem. Valóban, lelkét nem foglalkoztatta a kereskedés. Az üzle- tek, gondolta, csak arra valók, hogy pénzt hozzanak Kamala számára, és még többet is hoztak, jóval többet, mint amennyire szüksége volt. Egyébként Sziddhárta érdeklQdését és kíváncsi- ságát csakis az emberek kötötték le, akiknek üzletei, mestersé- gei, gondjai, vigasságai és ostobaságai azelQtt oly idegenek, oly távoliak voltak számára, mint a hold. Könnyedén sikerült be- szélgetésbe elegyednie és szót értenie mindenkivel, tanulnia mindenkitQl, mégis tudatában volt annak, hogy van valami, ami távol tartja tQlük, ez a távol tartó erQ pedig samana-volta. Látta, hogy az emberek csak úgy gyerekesen vagy épp állathoz hason- lóan élnek bele a nagyvilágba, ezt az életmódot pedig szerette és egyszersmind megvetette. Látta, hogy fáradnak, kínlódnak és megQszülnek olyan dolgokért, amik megítélése szerint egyálta- lán nem érik meg ezt az árat. Pénzért, apró gyönyörökért, apró megtiszteltetésért, látta, hogyan szidalmazzák és sértegetik egymást, és olyan fájdalmak miatt panaszkodnak, amelyeket a samana mosolyogva tqr, olyan nélkülözések miatt szenvednek, amelyeket a samana meg sem érez. Nyitott volt minden iránt, amit ezek az emberek az éle- tébe hoztak. Szívesen látta a kereskedQt, aki vásznat ajánlott megvételre, szívesen az eladósodott embert is, aki kölcsönt sze- retett volna kérni, a koldust, aki óra hosszat regélte elszegé- nyedésének történetét, pedig fele olyan szegény sem volt, mint bármelyik samana. És nem bánt másként a gazdag külföldi ke- reskedQvel, mint saját szolgájával, aki borotválta, vagy az utcai árussal, akinek elnézte, hogy banánvásárláskor pár fillérrel be- csapja. Ha Kámaszvámi elment hozzá, hogy gondjairól panasz- kodjék, vagy szemrehányást tegyen neki egyik-másik üzletkötés miatt, kíváncsian és vidáman végighallgatta, csodálkozott rajta, igyekezett megérteni, kicsit igazat adott neki, persze csak amennyire kellett. Majd elfordult tQle, el a következQ emberhez, aki kereste a társaságát. Márpedig azt sokan keresték, sokan azért, hogy üzletet kössenek vele, sokan, hogy becsapják, sokan, hogy kitudakolják a titkait, sokan, hogy részvétet ébresszenek benne maguk iránt, sokan, hogy a tanácsát kérjék. P pedig taná- csokat adott, részvétet nyilvánított, ajándékozott, hagyta magát kicsit becsapni, és ez az egész játék s a szenvedély, amellyel az emberek mind e játékot játsszák, most ugyanúgy lekötötte a gondolatait, mint egykor az istenek és a brahman. IdQnként, a lelke mélyén, halódó, halk kis hangot hallott, mely halkan intette, halkan panaszkodott csak, alighogy észre- vette. Azután jött olyan idQ, hogy egy-egy órára még tudatában volt annak, milyen különös életet él, hogy csupa olyasmivel fog- lalkozik, ami csak játék, hogy derqs a kedve és idQnként öröm- ben van része, de a valóságos élet valahogy mégis elfolyik mel- lette, Qt nem érinti. Mint ahogy egy mutatványos játszik a lab- dáival, úgy játszott Q az üzleteivel, az Qt körülvevQ emberekkel, lekötötték a figyelmét, szórakoztatták; szívével azonban, lényé- nek belsQ forrásával nem vett részt mindebben. A forrás valahol másutt csobogott, mintegy tQle távol, csak csobogott láthatatla- nul, és már semmi köze nem volt életéhez. És sokszor megijedt, amiért ilyen gondolatai támadnak s azt kívánta, bárcsak neki is megadatott volna, hogy szenvedéllyel, egész szívével részt tud- jon venni a mindennapok gyermeteg tevékenykedésében, hogy valóságosan éljen, valóságosan cselekedjék, valóságosan élvezze az életet, ahelyett, hogy puszta nézQként rajta kívül álljon. Újra és újra felkereste a szép Kamalát, tanulta a szere- lem mqvészetét, gyakorolta a gyönyör kultuszát, amelyben in- kább, mint bárhol, eggyé válik az adás és kapás, csevegett vele, tanult tQle, tanácsokkal látta el Kamalát, és Q is kapott tQle ta- nácsot. Kamala jobban megértette, mint annak idején Govinda, Kamala jobban hasonlított hozzá. Egyszer azt mondta Kamalának: - Te olyan vagy, mint én, más vagy, mint a legtöbb ember. Kamala vagy, senki más, és valahol mélyen csend és menedék van benned, ahova életed bármely órájában visszavonulhatsz, és ahol otthon érezheted magad, amire én is képes vagyok. Kevesen vannak, akik erre képesek, pedig mindenkié lehetne ez a tudás. - Nem minden embernek adatott bölcsesség - mondta Kamala. - Nem - szólt Sziddhárta -, nem ezen múlik. Kámaszvámi van olyan bölcs, mint én, még sincs menedék a lénye mélyén. Másokban pedig megvan ez, olyanokban, akik értelmüket te- kintve kisgyerekek. A legtöbb ember olyan, Kamala, mint a hulló falevél, melyet a szél fúj és lebegtet - csak ring a levegQben, s végül földre hull. De vannak mások, kevesek, akik olyanok, mint a csillag, kijelölt úton haladnak, a széljárás nem éri el Qket, ma- gukban hordják törvényüket és útjukat. Az összes tudós és samana között, pedig sokat ismertem, egy volt csak effajta, egy tökéletes ember, nem tudom elfelejteni soha. Az a bizonyos Gótama, a Fenséges, annak a bizonyos tanításnak a hirdetQje. Nap mint nap ezer tanítvány hallgatja tanítását, minden órájuk- ban az Q elQírásai szerint élnek, mégis olyanok valamennyien, [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
Podobne
|