|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Jó reggelt, doktor! mondta Gonda kissé csüggedten. Jó reggelt, nagyságos kisasszony! Ilyen korán már lóháton? Igen. Egyébként vasárnaponként mindig együtt lovagolok a pa- pával, de Q ma Frankfurtba utazott. A nQvéremnek nem volt kedve elkísérni, így azután egyedül keltem útra, mint annyiszor felelte a lány, és kérdQ-kutató szemmel vizsgálta a férfi arcát. Hans gyorsan elfordult, s feltette a kalapját. Nem is tartom fel tovább hadarta. Gonda hirtelen felemelte a kezét. Felismerte, hogy ilyen remek le- hetQsége aligha adódik egyhamar. Egy pillanat, kedves doktor! szólalt meg bátortalanul. Ugye, az erdQn át megy visszafelé? A férfi bólintott. A lány apró, türelmetlen grimaszt vélt felfedezni az arcán, de azért bátran folytatta: Akkor engedje meg, hogy magá- val tartsak! Szerelnék gyalogolni egy kicsit. MielQtt doktor Leyden bármilyen kifogást talált volna, Gonda le- ugrott a nyeregbQl, és nagy sóhajjal a fiatalember mellett termett. Hans a legszívesebben elmenekült volna a lány perzselQ tekintete elQl. Nyugtalanította a pillantása, de neveletlenség lett volna elmen- nie. Ezért aztán a tQle telhetQ legnagyobb kimértséggel válaszolt. Csak tessék! Szótlanul elindultak egymás mellett. Gonda kantárszáron vezette a lovát. Csak kis idQ múlva szólalt meg. Meglátogatta a nagybátyja házát? Igen, az Q megbízásából. Át kellett adnom egy utasítást a jószág- igazgatónak. A bácsikája jobban van végre? Sajnos, nem. SQt, azt írta, hogy rosszabbodott az állapota. Re- mélem, hogy csak rémeket lát. Megint hallgattak egy ideig, azután a lány hírtelen megállt. Való- sággal elállta Hans útját, és rászegezte könnyesen csillogó szemét. Doktor úr, én ezt soha többe nem akarom megismételni. A fiatalember döbbenten nézett rá, Mit nem akar még egyszer? tudakolta értetlenül. Énekelni és gitározni. De miért? Mert olyan rémes volt, hogy magának ki kellett szaladnia a te- raszra, azóta pedig állandóan mérges rám. Elfelejtette a régi barátsá- gos viselkedést. A férfi mellébQl nehéz sóhaj szakadt fel. Hátra tolta a kalapját, mintha melege volna. Nem tudta, mit akar tQle a lány, miért néz rá ilyen különösen. Még hogy én mérges lennék? Hogy jut ilyesmi az eszébe? Ugyan, kár tagadnia. Csak ez lehet az oka, hogy ennyire meg- változott. Sokat töprengtem a dolgon, de semmi más nem jutott eszembe. Csakis az ostoba éneklésem lehet az oka, hisz attól kezdve egészen másként viselkedik. Rögtön gondoltam, hogy az elQadásom kellemetlenül hat majd mindenkire, fQként Helga káprázatos játéka után. Attól féltem, hogy szégyenben maradok. Arra álmomban sem gondoltam, hogy ön megharagszik. Különben ki sem nyitottam volna a számat. Gonda nem is sejtette, milyen bájos a maga gyámoltalan bqntuda- tában. A férfi lelkébe újra belehasított a dühös fájdalom: ez a lány számára elveszett. Mégis megpróbált nyugodtan válaszolni. Kegyed nagyon téved. Mérges egészen biztosan nem voltam. Az éneklése pedig annyira elbájolt... Kérem, engedje el, hogy beszámol- jak errQl. Csak azért mentem ki a teraszra, mert túl mélyen megérin- tettek a dalok. Nem tudtam volna elmondani, mit érzek. Még sokáig szívesen elhallgattam volna kegyedet. Gonda hitetlenkedve csóválta a fejét. Akkor árulja el, mivel váltottam ki a haragját! Nagyon megvál- tozott velem szemben. Hidegen néz rám, pedig korábban másként pillantott felém. Hans erre nekilendült. Itt már nem segíthet más, csak ha bevallja az igazat. Fájdalmasan a lány szemébe nézett. Elmondom. Nem nézhetek kegyedre úgy, mint korábban, hiszen közben megtudtam, éppen azon az estén, hogy ön eljegyzett meny- asszony. Gonda alig tért magához a csodálkozástól. Még hogy én eljegyzett menyasszony lennék? Ugyan kié? Azt nem tudom. Csak arról értesültem, hogy a vQlegénye Szu- mátrán maradt, kegyed pedig nagyon vágyódik utána, és sírt, amikor levelet kapott tQle. Az illetQ úr hamarosan Németországba jön. Ki mesélte önnek, hogy nekem vQlegényem van? sóhajtott fel Gonda. A nQvére. Helga? Igen. A lány hirtelen felszabadultan felnevetett. És ezért volt mérges rám? Mérges nem, csak nagyon szomorít Nekem ehhez kellett tarta- nom magam. Mert ha kegyed menyasszony, akkor... De ez nem tar- tozik ide. Gonda szeme megint úgy ragyogott, mint a napsugár. Ez a tekintet volt az, ami a férfit annyira elbqvölte. Kedves doktor! A nQvérem nagyot téved, ha azt mondja, hogy menyasszony vagyok. Egy gyerekkori barátom, Georg levelén sír- tam. Úgy nQttünk fel, mintha a testvérem lett volna. Húgaként szere- tem ma is. Sajnos, Georg halálosan boldogtalan szerencsétlen családi viszonyai miatt. Apámon és rajtam kívül senkije sincs, akit szeret- hetne. Hát persze hogy sírtam a levelén, mert nemcsak boldogtalan, [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |
Podobne
|